Minden év végén – már ötödszörre – igyekszem néhány sorban összefoglalni, hogy mi történt az adott naptári évben, merre fejlődött a kis közösségünk élete. Ez most sem lesz másképpen, különös tekintettel arra, hogy idén tengernyi dolog történt, főleg az év második felében.

Az év első felének részletezését egyszerűen ugrom: jogi szakvizsgát tettem, ügyvéd lettem, és az edzéstartáson kívül az energiámat arra fordítottam, hogy az életem azon területén is megfelelően helyt tudjak állni.

A nyár egy hatalmas töréssel indult, kitettek minket a Bikás edzőtermünkből. Volt egy pár hetes periódus, amikor eléggé magamba roskadtam, fogalmam sem volt hogyan tudok olyan termet találni, ahol ennyi emberrel lehet dolgozni. Napi 24 órában a kerület összes termével leveleztem, alkudoztam, tárgyaltam. Az egyik lehetséges megoldásról, az ATSA edzőteremről pár hét után kiderült, hogy nem lesz megfelelő bázis nekünk. Végül kialakult a jelenlegi felállás, aminek ma már nagyon örülök.

Nagyon örülök, mert a Bikás park terem felmondásnak köszönhetően sikerült „előre menekülni”:

  • Ma már kettő teremben vagyunk, ami miatt sokkal nagyobb biztonságban érzem magunkat: ha az egyik helyen felmondanak, mindig van egy „mentőőv”.
  • A kettő terem miatt talán picit több sporttárshoz tudunk „elérni”, az egyik terem kocsival, a másik tömegközlekedéssel könnyebben megközelíthető.
  • A terem adottságainak köszönhetően már nem csak kettlebell edzésről beszélhetünk, hiszen trx – és a Fighters Clubban – további eszközök is elérhetőek.

További fontos esemény – és lehetett volna ezzel is kezdeni -, hogy Fülöp Viki elkezdett a Zónán belül saját kezdőcsoportokat vezetni a Margit teremben. Nagyon-nagyon büszke vagyok Vikire, ma is emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt teljesen nulláról kezdte látogatni az edzéseim, példátlan szorgalmával, professzionális sporthoz való hozzáállásával pillanatok alatt a legerősebb és legügyesebb amazonunk lettJ, elvégezte a sportoktató képzést és ma már a legnyugodtabban tudok bármilyen szintű csoportot rábízni, annyira precízen tanít és annyira szeretik a visszajelzések szerint a Zóna-tagok. Ezen az úton is nagyon köszönöm Vikinek a hozzáállását, munkáját, és csak úgy egyszerűen, hogy van nekünk.

Nyáron elhatároztam, hogy a következő egy évben szakmai értelemben ugrásszerű fejlődést fogok elérni. A fejlődésem kezdőpontjaként a gerinc problémákkal szerettem volna maximálisan képbe kerülni, így elvégeztem több gyógytornász által tartott képzést is. Ennek eredményeképpen, a tanultak összefoglalásaként megtartottam a legelső Gerinces Workshopot, amelyet hamarosan folytatni fogok. Úgy érzem maximálisan megérte.

TRX oktatói vizsgát tettem.

Beiratkoztam egy Rehabilitációs edző képzésre (az országban jelenleg elérhető edzőknek tartott talán legkomplettebb képzés) , amelynek az alapmoduljából december 22-én tettem sikeres vizsgát, és a következő félévben számos hétvégét fogok eltölteni a többi modul (boka, térd, váll, gerinc, csípő + tape) elvégzésével.

Felismertem, hogy keveset vagyok szabadlevegőn és feltételezem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ezért, és a Zóna közösség építésének jegyében elhatároztam, hogy minden hónapban tartunk egy közös Zónás kirándulást. Úgy érzem nagy sikere lett a kezdeményezésnek, köszönöm Nektek az érdeklődést, a sok közös kilométert. Köszönöm Kremlicza Leventének a kiváló túravezetéseket. Az utolsó havas kirándulás különösen nagy élmény volt nekem, januárban mindenképpen folytatjuk. Időpont hamarosan:)

És végül, talán a legérdekesebb idei dolog: október elején összehoztunk egy kis közösséget, amely olyan Zónás hölgyekből állt, akik életükben először szerettek volna megtanulni igazán jól fekvőtámaszt végezni. Napi 10 perc gyakorlás, 10 héten át. Rendkívül sikeresnek érzem a programot, nagyon büszke vagyok ezekre a lányokra. Hamarosan jönnek a videók.

Nagyon szépen köszönöm Nektek az egész éves kitartó munkát, a sok energiát, szorgalmat, mosolyt, amivel hozzájárultatok ehhez az évhez is.

Jövőre találkozunk.

Dani

Share this Post!

About the Author : Dániel Túry