A legelső interjút, amelyet a crosstrain.hu üzlet és sport kapcsolatáról szóló rovatba terveztem, még az oldal megjelenését megelőzően készítettem el Karmazin Györggyel. Egy nagyon lendületes, jókedvű cikket terveztem, Karmazin személyisége és karizmája nagyon pozitív és motiváló.

Teljes megdöbbenéssel értesültem róla, hogy Karmazin György, a családapa, a karatemester, az egyetemi tanár és egyben hihetetlen sikeres vállalkozó életének 51. életévében tragikus váratlansággal augusztusban elhunyt.

Ajánlom az interjút mindenkinek, aki szerette Őt.

Karmazin Györgyről először a Budapesti Gazdasági Egyetem egyik előadása kapcsán hallottam, ahol vendégelőadóként bevezette a hallgatókat a vállalkozások életében bekövetkező generáció és tulajdonos váltás elméletébe. A téma nem véletlen, Karmazin György nemrégiben adta át vállalatának, a közismert BI-KA Logisztikai Kft.-nek az ügyvezetését a „fiatalság” számára. Átadta, hiszen kissé megfáradt a sok munkában és életének további részét kizárólag családjának kívánta szentelni.

Nem csoda, hiszen az évek során egy kicsi betéti társaságból építette ki Közép-Európa egyik meghatározó logisztikai vállalatát, munkája sok szempontból figyelemre méltó. A Forbes magazin is hosszan foglalkozik üzleti tevékenységének elemzésével.

Érdeklődésem hatványozódott Karmazin György iránt, amint megtudtam, hogy komoly sportember: 5. dan fokozattal bír a kykoshin karate stílusban, saját karate iskolája van, továbbá  Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnökségi tagja.

Életének mindkettő részéről kérdeztem Karmazin Györgyöt:

Túry Dániel Miklós:Ön elsősorban sportembernek vagy vállalkozónak tartja magát?

Karmazin György: Mindkettőnek, ebben nem tudok sorrendet felállítani. Azt gondolom, hogy egy emberben alapértékek vannak, amelyekre építve oldja meg az élet több területén jelentkező kihívásokat. Amennyiben a saját értékeinkre épített képességeink használata az élet több területén is jó megoldásokat adnak, akkor a komplexitás ereje egy egészséges önismerettel rendelkező embert tükröz, aki az élet több területén is helyt tud állni.

TDM: Segítette-e a versenyzői sport múltja és sport szeretete a vállalkozásának sikereiben? 

KGY: A kyokushin karate gyakorlása és az azon járt 35 éves út rengeteget adott a személyiségem fejlődéséhez. A karate életforma során megszerzett képességeket komparatív előnyként hasznosítottam a vállalkozásaim vezetése és fejlesztése során.

TDM:      Lát-e összefüggést a sikeres sportolók és vállalkozók között? 

KGY: Nehéz kérdés, mivel ez a kérdés egy kicsit általánosítja a feltételezést. Szerintem magát a sportolót, mint egyént kell vizsgálni, képes-e arra, hogy a sporttevékenység gyakorlása során megszerzett képességeket átültesse a vállalkozói lét kihívásainak legjobb megoldására. Erre vannak nagyon jó példák is, ellenben sajnos negatív esetek is.

2013-ig voltam benne az új munkatársak kiválasztásában. Az önéletrajzok elolvasásakor mindig érdekelt a sport tevékenység rovat tartalma és előszeretettel hívtam be azokat a jelölteket, akik aktívan sportoltak. Vallom, hogy ép testben, ép lélek, de ettől függetlenül sok olyan munkatársam is van, akik nem mozognak rendszeresen, ellenben mégis kiválóan teljesítenek. Szerintem az emberek ezen a területen különbözőek, valakinek igénye van a mozgásra, egy másik közösségben való részvételre, valakiknek nincs. Nehezen, de el tudom fogadni az utóbbit is.

TDM:      Az aktív versenyzői évek befejezését követően is aktív sportember maradt. Hogyan tudta összeegyeztetni a karatét a vállalkozás napi teendőivel?

KGY: Nehezen. Segítség és támogatás nélkül ez nem sikerülhetett volna. Mikor megismertem a feleségemet Anitát, akkor már rendszeresen gyakoroltam a karatét, versenyző voltam, naponta kettőt edzettem, az életem része volt az aktív mozgás. Így ismert meg, így fogadott el, és ebben támogat már több, mint 32 éve. Természetesen az egyén részéről is rendkívüli kitartást vár el a vállalkozói lét és az aktív sportélet összehangolása. Reggeli edzések, munka, család, esti edzések, legyőzni önmagad, nem könnyű, de nagyon élveztem.

TDM:      Arról van elképzelésem, hogy egy versenyző mennyit edz/hogyan készül, de a 4. vagy 5. danra készülést hogyan képzeljem el? Igazából nem látom át, hogy miben különbözik egy ilyen jellegű vizsga egy alacsonyabb fokozatú vizsgától, amiken magam is részt vettem.

KGY: Az egyik megközelítés az, hogy teljesíteni kell a kiírt követelményeket. Ezen a szinten már nincs „új anyag”, hanem az eddig megismert karate technikák kivitelezésének mélységét, az elmélyülést, a karate úton haladás szintjét vizsgálják a vizsgabizottságok. A karatés mikor elkezd lejárni edzésre, már akkor elkezdte a felkészülést az 5. Danra, csak még ezzel nincs tisztában. Célzottan is készülni kell, én másfél éven keresztül csak ezekre a vizsgákra készültem: erőnlét, állóképesség, technika, kata, küzdelem, lazaság stb. A másik megközelítés pedig az, hogy önmagadhoz képest mennyit változtál, mennyit voltál képes fejlődni az övfokozatok között. Ez borzasztó nehéz kihívás, hiszen állandó fejlődést vár el az aspiránstól.

TDM:      Mekkora karate iskolája van, mennyi edzést tart?

KGY:      WKO Branch Chief vagyok, ami azt jelenti, hogy Magyarországon szakmai vezetőként kell dolgoznom és népszerűsítenem és fejlesztenem kell Magyarország területén a kyokushin karatét. Jelenleg 42 hazai klub közel 2000 karatékája tartozik hozzám. Van egy saját kis műhely klubom is Szolnokon, ahol hetente három edzést tartok. A saját klubom létszáma 20-30 fő között mozog, ellenben nem is szeretném ezt növelni, mivel elsősorban a branchemre koncentrálok.

TDM:      Esetleg Ön is végez kiegészítő erő edzéseket?

KGY:      A karate edzéseken kívül javasolt kiegészítő sport tevékenység a karatékák számára is, például futás, súlyzós edzés, saját súlyos és/vagy funkcionális tréningek. A heti három karate edzésen túl én rendszeresen futok (heti 2-3 alkalommal 10-12 km-t), illetve TRX gyakorlat sorokat hajtok végre (heti 2-3 alkalommal 40-45 perc/alkalom). Heti 8-9 edzéssel érzem jól magam, ekkor vagyok egyensúlyban.

TDM:      Jól gondolom, hogy bármilyen szakmai tapasztalat nélkül kezdte meg a legelső vállalkozását, amely ennyire sikeres lett? Ez a gondolat annyiból nagyon érdekes nekem, hogy a közfelfogás szerint „először menj el munkatapasztalatot szerezni és 10 év múlva, amikor már kitanultad, majd utána….” Erről mit gondol?

KGY:  Volt nekem is egy kis munkatapasztalatom, 1,5 évig egy mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó vállalkozás szállítási osztályán dolgoztam, majd innen kilépve lettem a saját vállalkozásom főállású munkatársa. Nekem ennyi idő elégségesnek bizonyult arra, hogy rájöjjek, én a saját vállalatomat szeretném építeni, nem a másét. Ehhez hozzájárult az is, hogy az első munkahelyem tulajdonosa egy igen érdekes ember volt, sajátságosan értelmezte a vezető fogalmát. Természetesen ebből is lehetett tanulni, de követhető mintaként nem maradhatott fent a kapcsolatunk hosszabb távon.

TDM:   A 90-es években minden más volt. Ha ma indulna 25 évesen a nulláról, feltételezem nem a logisztikai piacra próbálna betörni. Vagy igen? Ma vajon merre indulna el?

KGY: A BME Közlekedésmérnöki Karán végeztem (Közlekedési szak, rendszerszervező ágazat). A szakmai képesítésem elsősorban a közlekedési rendszerek felé sodort akkor is és szerintem most is abba az irányba mennék el, ellenben most már annyira széles és színes ez a tudományterület, hogy nem tudom, mely területén kötnék ki, ha most kellene a pályaválasztásról döntenem. Külföldi munkavállalást mindenképpen kipróbálnék, de úgy érzem, hogy előbb-utóbb hazajönnék és most is a vállalkozói létet választanám a céljaim elérése érdekében.

TDM:  Mi lenne az a három tömör tanács, amelyet egy ma frissen egyetemet végzett, vállalkozó kedvű fiatalnak tanácsolna.

KGY: 1. Tűzz ki reális célokat önmagad számára és ezt írd bele – egy megvalósítható időpontokat tartalmazó – naptárba. 2. A céljaid eléréséhez gyűjts sok információt, adatot és elemezd, vizsgáld, számolj azokkal, nézd meg mások hogy csinálják. 3. A döntéseid előtt aludj még egyet!

TDM: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

KGY: Én köszönöm a lehetőséget!

Nyugodjon békében.

OSU!

Share this Post!

About the Author : Dániel Túry