„Aki vagyok: 46 éves, pocakos apuka; ülőmunka, sok cigaretta. Évek óta kerékpárral járok (napi 15-25 km, újabban edzésnapokon 32), zöldben lakom, igyekszem minőségi ételhez jutni. Középiskolás koromban evezős versenyző voltam: az evezés mellett nagyon sok futásban, konditeremben és úszásban volt részem, éveken át minden nap volt edzésünk – ezt fonnyasztottam el és zsíroztam be negyedszázad alatt. Jó formába szerettem volna kerülni ismét, és a kettlebellnek e tekintetben elég jó hírét hallottam.
Az első edzések mai fejjel elég ropinak tűnnek, pedig akkor igen keménynek éreztük. A mai és akkori erőnlétem óriási különbsége elég világosan jelzi, hogy mennyire hatékony ez az edzés – meg persze, hogy mennyire puncs voltam.
A legelső előnyök a testtartásban jelentkeztek: jobban ülök, állok és bringázom gyakorlatilag a második héttől. Szintén azonnali előny a sok izzadás: príma méregtelenítés heti kétszer. Hátránynak tűnik az izomláz, ami az első időkben igen gyakori lesz; de ezt társaságban előnyünkre fordíthatjuk, ha a nyögéseink okát firtató barátainknak elmeséljük, milyen menő elfoglaltság brutál vasgolyókkal edzeni. (Azért a 8 kilóval szvingelésre még ne nagyon vágjunk fel!)
A kettlebellezés is eleinte javarészt a tanulásról szól. Nem nehéz, de rá kell szánni az időt és a figyelmet. Alapvető probléma és nekem is fejtörést okozott az optimális súly megtalálása az egyes gyakorlatokhoz. (Ez később sem múlik el teljesen, de jócskán enyhülni fog.) Ha túl könnyűvel gyakoroltam, akkor elszálltak a mozdulatok, a túl nehéz súly viszont uralhatatlan, úgy pedig nem lehet tanulni. Személyesen azt gondolom, hogy érdemes eleinte akár kisebb súllyal is, de gyakorlatokat jó alaposan elsajátítani. Később bőven lehet majd kapaszkodni a 32 kilós ostromgolyók felé a haladók között.
A másik kezdő dilemma a szimmetria kérdése: azonnal kiderült, hogy bal karom és oldalam még harmatosabb, mint a jobb. Dani azt tanácsolta, hogy ne ápoljam az aszimmetriát, hanem azzal a súllyal dolgozzak, amit a gyengébbik oldalam bír – így az erősebb eleinte nem fejlődik annyit, viszont idővel egyre jobban helyreáll az egyensúly. Fél év után lényegesen jobb a helyzet: még nem teljesen egyforma erős a két oldalam (talán nem is lesz az?), de már alig észrevehető a különbség, így aztán nem is zavar már.
Három hónap a tanulásra nem is olyan sok, ezért érdemes végig ott lenni, részt venni, kérdezni és gyakorolni. A haladó csoport ugyanis más igénybevétel: sokkal nagyobbak az adagok, kevesebb a holt idő – így tanulgatásra sem jut annyi mód. Dani persze mindig kijavítja, ha valakinél szükséges, de haladó csoportban már nem illik megkérdezni, hogy „mi is az a hájpúl?”
Térd- és derékparák tekintetében – evezős hagyaték – rosszabbra számítottam, de azért vannak tanulságok. Csak egyetlen egyszer rántottam meg a derekamat egy kicsit: úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom a legnagyobb golyót, de még korai volt. Nagyjából elmondható, hogy ha valaki nem idióta, és képes úrrá lenni erőfitogtatási kényszerén, akkor a kettlebellezés közben sem fogja szétszakítani magát – persze ennek feltétele a mozdulatok alapos elsajátítása is.
A kezdő csoport végére mindnyájan szuperhősökké váltunk belül, mert a kettlebell az önbizalmat is komolyan erősíti. Ezt meg is alapozza fölösleges hájak látványos elvesztése, az erősebb karok és lábak; már a második hónapra a teljes test látványosan javul, az oxigénért való folytonos küzdelemben megerősödik a tüdő, így már tudunk röhögni fekvőtámasz közben is. Ami nagyot fejlődik, az a regenerálódás képessége: olyan pulzusmegnyugvásom van, hogy csuda (sosem mértem le, csak tapasztalom). Bónuszban érkeznek olyan „apróbb” ajándékok, mint az egészségesebb bélrendszer és a vérmesebb keringés.
Mindeme nagyszerű eredmények ellenére a haladó csoportba való átlépés nekem megrázó élmény volt. Sokkal húzósabb a tempó, hosszabbak a gyakorlatsorok és több az ismétlés is. A jó hír, hogy megfelelő alapokkal azért előbb-utóbb belerázódik az ember, de ez szintén egy izomlázas, meglepetésekkel teli szakasz. Innentől viszont olyan, mint a folyótorkolatból kievezni a tengerre: elképesztő perspektívák nyílnak meg, amíg van nehezebb bell (márpedig van), addig fenntarthatónak tűnik egy elég intenzív fejlődés.
Ami nincs: látványos, testépítői izomtömeg-puffadás. Van viszont rettentő hatékony, erős izomzat, hétköznapi, emberi használatra: bevásárlószatyor, gyerek, táska, bringa, kinek mi. Jó erőnlét van, és önmagunk legjobb formájához már csak közelíteni is kiváló érzés. Nálunk elég színes a társaság: görög és barokk szépségideálok egyaránt lejárnak, és a nagy különbségek ellenére mindenki jó – és egyre jobb – formában van. Nagyon demokratikus a kettlebell, hiszen ugyanazokat a gyakorlatokat toljuk, de mindenki a neki való súlyokkal dolgozik. Úgyhogy az edzői vizsgára készülő társaink éppúgy megszenvednek a következő mozdulatért a 32 kilós babával, mint az újoncok a 12 kilóssal.
Végül pár szó a szenvedésről, ha már így felvetődött. A kettlebellnek – lévén katonai eredetű sport – fontos része az a fajta harcos küzdelem, amit a görögök agónnak neveztek. A gravitációval birkózunk itt, ami elég kemény és kicselezhetetlen ellenfél. (Persze elképzelhető, hogy vannak levitálva kettlebellező jógik, de hozzánk nem járnak ilyenek. Sajnos.)
Fokozza a szenvedést, hogy a gyakorlatsorok nagy része úgy épül fel, hogy állandóan azt érzed: eggyel sem tudsz már többet csinálni – aztán valahogy persze csak összejön a következő is. Feleségem őszinte meglepődéssel kérdezte egy edzés láttán, hogy ebben vajon mit élvezünk, mert ránézésre nem egy kéjhömpöly. (Nem ütöttem le a jógaoktatói foglalkozásából adódó magas labdát a lehetetlenül kifacsart ászanák élvezetéről.) De valóban: a csoport sokszor bíborszín fejjel támolygó, megkínzott rabszolgahad benyomását kelti. Be kell látni, hogy ez ilyen, jelentős erőfeszítéseket kívánó sport – csak az jöjjön kettlebellre, aki ilyet szeret! Nyilván nem kell belehalni, de mégiscsak nagy, fekete vasgolyók lengetéséről és emelgetéséről van szó. (Kis fehér golyókra vágyóknak ott a golf meg a snooker.) Nagyon jó hír, hogy már az elejétől teljesen értelmetlen pironkodni egymás előtt: összekovácsolja a társaságot, hogy mindenki egyformán vörös, vödörszám izzad és tikácsolva kapkod levegő után. De a hatékonyság ára itt is az erőfeszítés, a szó legszorosabb értelmében. És nagyon megéri.
Hegyi György”
Ha szeretnél Te is csatlakozni a Kettlebell Zónához, jelentkezni itt tudsz (Új kezdő edzés), infókat megtudni az edzésről itt ( Kezdő és Haladó edzések).